Visszatérés

Ma tértünk vissza újra Martignybe, az immár három éves nagyfiúval. Ez az út sem volt egy álomutazás.

Jóleső, 3 óra 50-es kelés, 6-órai repülőindulás. Milánó, reggel nyolc, eső. (De a hajam még jól tart. :) ) Vonattal újra Busto Arsizioba, ahol Zsongika felismerni véli a pont egy héttel ezelőtti kellemes élményeink helyszínét: "Itt hánytam!". Röpke 20 perces sétával érhető el a másik állomás. Zuhog. Gyurinak nincs elég keze az esernyőhöz, ezért úgy döntünk, rászerkesztjük Zsongira a sínadrágot. Kétségtelenül ez a húsz perc az utunk legmélyebb pontja. És nem földrajzilag. Gyurit egy hátizsák és Zsongi, engem két hátizsák ellensúlyoz, amíg átcaplatunk a városon. Leizzadunk, mindenki csupa víz kívül-belül. A vonat 10 percet késik. Aztán Domodossoláig Zsongi meg én alszunk egy kicsit. Ott másfél óránk van az átszállásra, ezért keresünk egy kajáldát. Sült krumpli, cappuccinó, pizza - kinek mi. Érezhetően nagyot emelkedik a hangulatmutatónk, az állomáson már hancúrozunk Zsongival, meg a vonaton is, ami átvisz a Simplon-hágó alatt. Már csak egyszer kell átszállnunk. 14 óra 30, Martigny, verőfényes napsütés (és a frizurám még mindig tart :) ). Gyuri a munkahelyére, nekünk még irány az Aldi, bevásárlás, és....megérkezünk.