Megint itt...

Egy zsúfolt magyarországi hét után újra elkezdődtek az eseménytelen svájci hétköznapok...

Sokan furcsállják, de nekünk akkor is sokkal szebb a szalajka-völgyi Fátyol-vízesés, mint az itteniek... Nem tudom, ez a kimért és zord ország meg fog-e valaha igazán tetszeni nekünk.

Idefelé a vonaton már nagyon el voltam kókadva, mert még az előző napi lagzit, meg az aznapi koránkelést és a repülőutat sem dolgoztam  fel teljesen, ezért Gyuri térdén próbáltam aludni. Persze Zsongi mellett nem lehet lazsálni: "Anya nem aludj! Otthon aludj! Felébredj, anya!" :)

Életében a leghosszabb mondatot tegnap mondta: "Kérek még vízt, először iszok, és aztán beleöntöm a tányéromba!" De a mai termés se semmi: "Fociztak a bácsik Samunál, fehér labdát rúgták." - a csocsózás emléke... :)

Már nagyon várjuk Dóriékat, már csak alig két hét! :)