második etap

11. 28.

Ma reggelre esett a hó!!! Szerencsére Gyuri is belátta, hogy a mi kis alföldi Pólókánkkal nem kéne ilyen útviszonyok mellett legurulnia a szerpentinen, és vonattal ment dolgozni. Azt terveztük, hogy elkísérjük az állomásra, de az első méter után vissza kellett fordulnunk, mert nem mertem bevállalni a babakocsis lecsúszást a hegyről. Gyalog meg nem volt hajlandó jönni Zsongi. Pont a mi utcánk a legmeredekebb, tehát még elindulni sincs esélyünk semerre sem, pedig annyira szép hóesés van!! Így a mai nap legnagyobb eseménye az volt, hogy délután egy macska benézett a teraszajtónkon. :)

Valószínűleg hétfőn már költözhetünk is a végleges helyünkre, ami egy szőlőhegyen lesz ugyan, de ilyen erős kezdés után az már nem fog megkottyanni.

Találtunk itt az apartmanban egy ragasztót, az van ráírva, hogy gyerekragasztó, gluténmentes. Szerintetek????!! (a fényképgalériában megtekinthető)

11.30.

Ma kijöttünk végre a felhőből, ami napok óta itt ült rajtunk, és csodás napsütésben sétáltunk Zsongival, képek a galériában (mert ide nem bírom felrakni...)

Itt egyébként olyan a levegő, hogy ha egy órát sétál az ember, teljesen kifárad tőle.

12.03.

Ma átköltöztünk... Nem ment simán. Hatalmas hó volt reggel, először ki kellett ásni az autót, és necces volt, hogy le tudunk-e menni vele a hegyről. Sikerült. Megérkeztünk az új házunkhoz, ahol a srác, Gyuri kollégája, aki eddig itt lakott, még nagyban takarított, azt mondta, még 1-2 óráig eltart. Nosza, visszaautóztunk a mi hegyünkre a maradék cuccért, mert egyszerre úgysem fért be minden. Dél körül már bejuthattunk a házikóba, gyorsan ettünk valamit, és Gyuri rohant dolgozni.

Nos, a házra a legjobb szó az, hogy sajátos.... Még meg kell szokni... Amúgy is nagyon sajnáltuk otthagyni a kis hegyi panziónkat, annyira gyönyörű ott minden. Hétvégén is havas meseerdőkben sétáltunk. (Képek a galériában.)

Szóval van egy hangulata, a város a lábainknál hever, nyáron biztos nagyon jó lesz a teraszon reggelizés közben nézni a tájat. Most egész nap gyönyörű hóesés van, emiatt ide is nehéz eljutni autóval, de gyalog is.

Zsongi olyan izgatott volt, hogy nem aludt egész nap, és este fél hétkor, miközben a könyvét nézegettük, hirtelen lekonyult a feje. :) Aludt fél órát, aztán nem tudta, hol van. Gyuri meg aggódik, hogy diszlexiás lesz, mert valahogy visszafelé mondja a szavakat. A HÉV az Vé, a tészta meg tátész. :))

12.04.

Én nagyon szeretem beotthonozni a teret magam körül, különösen az új helyeken örülök, hogy kreatív lehetek, de úgy érzem, ez a konyha, ez reménytelen eset... Viszont a vécéablakunkból ilyen a kilátás:

Ma egyébként a kalandok délelőttje volt.

Elindultunk Zsongival felfedezni a környéket. Megtaláltuk az állomást itt is, ami az ablakunkból is látszik, gondoltam nézünk vonatot. De annyira belelkesedett Zsongi, hogy úgy döntöttem, megyünk egy kört Martignybe meg vissza a következővel. Kemény 5 perc alatt beértünk Martigny pályaudvarára, láttuk Gyuri munkahelyét a vonatból. Visszafelé szépen odaálltunk az ajtóhoz leszálláshoz, de látom ám, hogy húzunk át a mi állomásunkon... Mert ez olyan kis megálló, hogy jelezni kellett volna. Te jó ég, most hova megyünk?? Alagutakon át csak vitt-vitt a vonat, gondoltam, innen már nem tudunk visszasétálni egy megállót.... Leszálltunk a következő faluban, ahol fél órát kellet várni az ellenvonatra. Most jó állampolgár akartam lenni, és próbáltam visszajegyet venni, meg ugye időnk is volt bőven. Valahogy elnyelte a 20 frankosomat az automata, és adott egy bizonylatot, amit majd beválthatok. Már csak 100 frankos címlet volt nálam, ami nem jó a gépbe. Máris fogalmaztam a mondandómat a kalauznak... Közben megláttam a falon egy kis nyomógombot, azzal kell villogni a vonatnak, hogy álljon meg, mert ez is egy kis állomás. Feszülten figyeltem, nehogy ezt is elszalasszuk. Az adott időben Martigny felől is befutott egy vonat, mert itt találkoznak. Csakhogy a mienkre a középső peronról kellett volna felszállni, de elállta az átjárót a másik szerelvény. A masiniszta bőszen magyarázott meg mutogatott nekem, de nem értettem. Közben jött a mi vonatunk is, és azon cikázott az agyam, hogy most egy másodperc alatt nyomjam meg a gombot, hogy megálljon, vagy inkább azonnal rohanjak Zsongival az ellenkező irányba megkerülni a másik vonatot, hogy fel bírjunk szállni. Emellett döntöttem, és szerintem a vezető szólhatott a mi vonatunknak, hogy van felszálló... Az állomásunkról már csak fel kellett tolni a babakocsit a szőlőhegyre. Csak kicsit remegett a lábam, mire hazaértünk...

Így lett a kis 10 percesnek tervezett vonatozásból kb. 2 órás kirándulás...

12.05.

Szűnni nem akaró hóesés van. Egyre jobban elvág minket a világtól. Ma sem fogok eljutni internetezni. Talán Gyuri felteszi nekem a bejegyzéseket. Mivel még nincs tartózkodási engedélyünk, lehet, hogy itthonra sem tudjuk elintézni a netet. Eddig egész jól megvoltam nélküle, de így elzárva mindentől most már nagyon jól jönne!

A konyhát Gyuri kisúrolta tegnap. A büdös szekrényeket, a zsíros tűzhelygombokat, mindent, így már sokkal komfortosabb. Már csak a törött neoncsővel, az ízléstelen függönyökkel meg a maga alatt árnyékoló lámpával kéne valamit kezdeni... Zsonginak nagyon tetszik az új lakás, főleg, hogy nagy a tér, egész nap motorozgat idebenn, meg rejtekhelyeket keres az autóinak. Most újabban azt mondogatja, hogy hapcizott a vonat.