Januári kálváriák

Ugyebár mi Zsongival az egész decembert és a január felét otthon töltöttük. Aztán elindultunk autóval vissza Svájcba, de csak Ausztriáig jutottunk, mert a házvásárlás közbeszólt. Még egy hétre visszafordultunk, és csak 21-én indultunk el újra. Aztán már mehettünk is haza megint az adásvételi szerződés miatt. Repülővel, Milánóból. Kissé kalandosra sikerült... Én aznapra már épp lábra álltam ugyan a hányós-fosis betegségből, de Zsongi, úgy tűnik, elkapta tőlem, mert a vonaton Domodossola után hirtelen elkezdett hányni... Még soha életében nem hányt szegénykém, azt sem tudta, mi ez, meg mit kéne csinálnia, miért tartom oda a zacsit... (Hozzáteszem, nekem sem volt még dolgom - pláne vonaton - hányó gyerekkel...) Amire, mármint a zacsira, már nem sok szükség volt, mert a "cucc" fele Gyuri nadrágján, a másik fele a vonat ülésén és padlóján landolt... Persze ez már olasz vonat volt, úh a wc-ben szappan egyáltalán nem, víz pedig alig volt. De papírtörlő igeen! Azzal Gyuri elkezdett takarítani, én meg Zsongit öltöztettem át komplett. Néhány új felszálló fintorogva ment el az ülésünk mellett, mi pedig még jó fél óráig ülhettünk a pompás illatfelhőben. Átszálláskor Busto Arsizioban Gyuri szerzett egy boltban egy csomó zacsit, aztán kapucniban vitte a nyakában Zsongit, hátha még jön egy kis "áldás". A szállásunkra érve Zsongi szerencsére megvárta, amíg megmutatják a szobánkat, meg elmondanak mindent és távozik a vendéglátónk, csak ezután taccsolt ki, ezúttal a zuhanytácába. Amíg Gyuri a csapnál Zsonginak a vonaton összehányt ruháit mosta, én azon filóztam, hogy egy idegen helyen hogy fektessek le egy hányó gyereket a szépen megvetett ágyba/matracra... Végül találtunk egy lemosható huzatos utazóágyat, azt vittük be a szobánkba, törölközőkkel kibélelve, de még mindig nem mertük lefektetni Zsongit, nehogy fekve hányjon. Végül 10 körül elaludt, de éjszaka még volt pár riasztás: álmomban is meghallottam, hogy sűrűn nyeldekel, a villanykapcsolóhoz ugrottam, és gyerünk... 5 óra 20-kor átjött az ágyunkba, és kedélyesen közölte, hogy ő már nem álmos, öltözzünk fel és induljunk...Még egy órát aludhattunk volna... Az olasz vendéglátónk megígérte, hogy kivisz minket reggel a reptérre, de ez nem Svájc ugyebár, itt ráááérünk szééépen, nyugodtan, ahogy sikerül, elindulni...De végül kiértünk, Zsongi végigaludta a repülést, otthon meg egy kiadós alvás után már semmi baja nem volt.