Hét krajcár

Ma újra játszóházba mentünk "Valentinhez". Amikor indultunk (volna) haza, kiedrült, hogy nincs nálam a pénztárcám, így nem tudom kifizetni az automatánál a mélygarázsban a parkolójegyet, a sorompó pedig csak akkor nyílik fel... Hirtelen nagyon ideges lettem, mert: 1. akkor hol van a pénztárcám? 2. hogy fogok kikeverdni ebből a helyzetből? Átkutattam a kocsit, hátha akad valahol egy dugi-frank, meg a zsebeimet. Összesen 0,8 frankot találtam. Bepróbálkoztam az automatánál, hátha ennyi is elég lesz... Kiderült, hogy pont egy frank lenne a díj, tehát még 20 centime hiányzik... Ekkor kezdődött a gubera. Körülnéztem a földön, hogy a jó svájciak hátha eldobálják a kisebb címletű aprókat... Megnéztem a bevásárlókocsikat, maradt-e valamelyikben pénz..., mint egy hajléktalan. Aztán az üdítős automatákat csekkoltam le, mintegy véletlen mozdulattal benyúlva a visszajárós fakkba... Sehol semmi. Végül visszamentünk a játszóházba, előadtam keverék francia-angol nyelven a történetet, és kaptam 1 frankot. Még szerencse, merthogy mire visszaértünk az automatához, az már 1,5 frankot mutatott.... Legalább lámpaolajom, az volt... :)

Zsongika hazafelé: "Azt hittem, a játszóházban majd fogok csúszdázni. De nem."