És most a hazautunkról

21-én hajnali 5:10-es kelés után autóval legurultunk a pályaudvarra, majd a genfi InterCityRapiddal elindultunk. Ám Montreuxtól Lausanne-ig lépésben haladtunk, homályosan meghatározott "probleme technique" miatt. Kezdtünk izgulni, hogy elérjük-e a repülőnket. Végül 20 perces késéssel, de odaértünk a reptérre. A becsekkolásnál egy végtelenül unott nőhöz kerültünk, kb. olyan volt, mint az egyetemen Kekec Ági, a TO-s néni. Elkezdett problémázni, hogy nincs kifizetve a poggyász. Gyuri mutatta a visszaigazolást, de az magyarul volt, ő azzal nem foglalkozik. Elkezdett telefonálgatni. KIderült, hogy ki van fizetve, csak ők nem számlázták le. Akkor ezen problémázott egy darabig. 8:40-ig lehetett becsekkolni, és ekkor már 8:50 volt... Végül megnyugodott a nő, és nagy kegyesen felvette a bőröndünket. Már ekkor sejtettük, hogy ez már valszeg nem fog felkerülni a mi repülőnkre... De lehet, hogy már mi sem... Irány az átvilágító kapu, ahol iszonyat hosszú sor kígyózott, és már csak 20 perc volt az indulásig. Gondolkodtunk, hogy kérjünk meg valakit, hogy engedjen előre, de mind a 200 embert? Végül a labirintus-szalagkorlátokat átvágva, sűrű "excusez nous, merci"-kkel előretolakodtnuk. Zsongiról is le kellet venni a kabátot a kapunál, üvöltött. A géphez pont akkor értünk oda - kihasználva, és pajzsként előre tolva Zsongit, hogy mi gyerekkel vagyunk - amikor már elkezdődött a beszállás.

Megérkezvén persze nem jött a mi bőröndünk a futószalagon, reklamáció, stb... Már rutinosak vagyunk, mert amikor Barcelonába utaztunk, a bőröndöm akkor gondolt egyet, és inkább a Manchesterbe tartó gépre szállt fel, így két napig Gyuri pólójában és rövidgatyájában pompáztam Gaudi városában. Most azt mondták, 24-én jön a legközelebbi ilyen gép, majd azzal elhozzák, és 25-én kiszállítják a címünkre. Köszi. Végül is csak a Zsongi meg az én ruháim vannak benne. Meg egy pár létfontosságú dolog... Meg a karácsonyi ajándékok, stb. Ja, és 25-én nem is leszünk itthon...

Ennyit a svájci pontosságról...